---

Mióta szerveznek táborokat a ferencesek a kárpátaljai hittanosoknak?

Amikor 1989-ben ide került a misszió, sok család kereste fel a plébániát, és velük sok olyan gyermek érkezett, akiknek a hitoktatás kimaradt az életéből. Az első években csak hittanórákat tartottak az akkori testvérek, nyaranta pedig a közeli Borzsa-parton vagy a Tisza-parton sátoroztak a hittanosokkal pár napot. Klerikus éveim alatt ezen táborok közül egy-kettőn még én is részt vettem: csoportvezetőként, és a lelkinapok szervezésben segédkeztem. Aztán egy pár évvel később már működött a helyi cserkészet, ahonnan sok jó vezető, segítő ifjú került ki. Így amikor 2001-ben először Kárpátaljára visszakerültem, már hagyománya volt a nagyobb táboroknak: plébániákon, iskolákban szálltak meg, vagy iskolák mentén sátraztak a fiatalok. Néhány évvel később pedig kialakultak a ferences táborhelyek is: Bustyaházán, Kerekhegyen és még néhány településen. 

Hatalmas munka lehet megszervezni a kinti körülmények között egy ilyen tábort…

Valóban nagy odafigyelést igényel. A szállást általában már február környékén le szoktuk foglalni, majd készítünk egy költségtervezetet, főleg az előző évek tapasztalatai alapján. Május végén hirdetjük meg a táborokat, amikor már az iskolai év vége felé tartunk, hiszen ekkor már a családok is tervezik a nyári utazásaikat – már ahol felmerül ez egyáltalán: sokak számára a hittantábor az egyetlen lehetőség a nyaralásra. 
A kisebb falvakban azt is ki szoktuk hirdetni, hogy bármilyen zöldség vagy gyümölcs felajánlása segítség. Idén így kaptunk az egyik családtól egy nagy zsák uborkát: ez óriási dolog volt, hiszen boltban megvásárolni az ilyen árukat nagyon drága. 

 

Idén hány tábor szervezésében vettél részt?

Idén összesen háromban. Az első, amely a kárpátaljai püspökség támogatásával jött létre és nem utaztunk messzire, egy rövidebb, kétéjszakás tábor volt, a „kicsiknek” elsőtől harmadikos korosztályig. A másik két táborban, Kerekhegyen, a negyedikes évfolyamtól felfelé, egészen a 11-12. osztályos korosztályig voltak résztvevők, több településről. Ezeket a Ferences Alapítvány támogatta.
Június 18. és 23. között Tiszabökény, Tiszapéterfalva és Tiszaújlak hittanosai, összesen 28 gyermek táborozott együtt. A nagyszőlősi, királyházi és ezen plébániákhoz tartozó kisebb települések hittanosai pedig július 2. és 7. között voltak együtt. Ez utóbbi volt a legnagyobb létszámú: 55 gyermek és 8 kísérő vett részt rajta. A táborok előtt mindig nagy feladat a segítők felkeresése és felkérése. A konyhai szolgálatokban, a csoportvezetői feladatokban és a hittanórák megtartásában lelkes édesanyák és édesapák is besegítenek, valamint cserkész fiatalok is érkeznek, akik nagyon jól képzettek ilyen téren.
Az én feladatom összefogni a közösséget, valamint kitalálni a lelki programokat. A tábor három délelőttje lelkigyakorlatos előadásokkal, azok feldolgozásával, megosztásokkal és beszélgetésekkel telik. Ezen programok témái valahogyan mindig egymásra épülnek. Idén mind a két táborban a példabeszédekről volt szó, ez volt a lelki táplálék és úgy láttam, hogy a gyerekek nyitott szívvel fogadták az ezekről szóló elmélkedéseket. Ezen kívül persze sokat játszottunk és kirándultunk. 

Hogyan jut idő a pihenésre?

Öten élünk Kárpátalján a ferences misszóban. Nyár elején már előre egyeztetjük általában, hogy ki-mikor szeretne időt szánni a kikapcsolódásra. Ilyenkor igyekszünk elvonulni és telefonhívásokat is csak akkor fogadunk, ha muszáj – bár természetesen ezt a hívek nem mindig tudják, így a lelkipásztorkodás néha még így is utolér bennünket.  

 

Hogyan telik évközben a szolgálat kárpátalján?

Nagyon szerteágazó a szolgálatom, hiszen plébániai teendőimben nemcsak egy, hanem három plébániára is oda kell figyelnem. Mindegyik sajátos anyagi és szociális helyzetű, és mindhárom helyen különböző nehézségekkel találom magam szemben. A hittanórák esetében például Királyházán, ahol fele-fele arányban vannak a magyar és az ukrán gyermekek: általában magyarul beszélnek, de írni és olvasni nem tudnak magyarul. Ezzel szemben például Tiszabökény színtiszta magyar település, az itteni hittanórák dinamikáján érezhető, hogy ők tudnak olvasni, írni anyanyelvükön. Újlak szintén teljesen magyar település, de ott is érződik, hogy akik az ukrán iskolába járnak – bár kiválóan beszélnek magyarul – nem tudnak helyesen írni, olvasni. Ilyen szempontból Nagyszőlős is vegyes település: itt ukrán nyelven segítek a hitoktatásban. Ezen kívül a lelkipásztori munka, a jegyesoktatások, a keresztelők és esküvők teszik ki a mindennapjaimat.

 

---

A ferencesek korábbi missziójuk elüldözése után 1989-ben tértek vissza Nagyszőlősre, azóta végeznek lelkipásztori munkát Kárpátalján. A nagyszőlősi lelki élet mellett a ferencesek további környező, magyarlakta települések plébániáit vezetik, illetve közvetlenül vagy közvetetten működtetnek Rehabilitációs Központot, lelkigyakorlatos házat és Szociális Karitatív Központot. Ez utóbbi keretében üzemel egy napi 170 adag étel kiosztását végző szegénykonyha is. A kárpátaljai ferencesek munkájáról és annak támogatásáról IDE kattintva olvashatnak. A nyári ifjúsági programok támogatására szeptember 30-ig van lehetőség az alábbi linken: http://www.ferencesalapitvany.hu/gyujtes/11

Varga Mónika – Ferences Sajtóközpont, Ferences Alapítvány