Honnan jött a gondolat egy szakkollégiumhoz hasonló rendszer kiépítésére? Kié volt az ötlet?

Szánthó Gellért: Az igazat megvallva, egy öregdiákunktól származik a „szakkollégium” ötlete. Egy nagyobb megbeszélésen az iskola jövője került szóba. Ezeken az alkalmakon sok dolog felmerül, és egy korábban végzett diákunk javasolta nekünk, hogy hozzunk létre egy sportosztályt, vagy sportgimnáziumot, de ezt az ötletet már az elején el kellett vetnünk, mivel sok speciális feltételnek kellene teljesülnie hozzá. Ekkor merült fel a sport-szakkollégium ötlete, amelynek a megvalósítási folyamata valamivel egyszerűbbnek látszott, és praktikusabbnak is tűnt, mivel sok diákunk – az iskolában vagy a város egyéb egyesületeiben – eleve sportol. Később a kollégákkal felismertük, hogy a sport mellett egyéb területekre is kiterjedhetne a szakosodás ötlete. 

Mikor kezdődtek meg a konkrét lépések?

Már tavaly évközben sokat beszélgettünk az ötletről, de akkor még nem indult el semmilyen munka ezzel kapcsolatban, viszont sok kollégához eljutott a felvetés, és érlelődtek bennünk a gondolatok. A tanév vége felé egy értekezlet alkalmával Gábor testvér javaslatára újból felmerült a téma. Ő felajánlotta, hogy szívesen kidolgozza a szakkollégiumhoz hasonló rendszert, ha a tanárok közül páran csatlakoznak hozzá, hiszen egyedül ez hatalmas feladat. Keppel Dániel és én is jelentkeztünk. Az ezt követő két hétben többször összeültünk, és beszélgettünk arról, hogy hogyan kezdhetnénk el a megvalósítást. A mostani rendszer a mi hármunk ötleteit tükrözi. Négy szakkollégiumi irányt szerettünk volna indítani: sport, művészet, közszolgálat és infokommunikáció témakörben. 

Melyek a szakirányok sajátosságai?

Terveink szerint az infokommunikációs szakirány esetében a diákok nem csak a programozás alapjait tanulhatják meg, de videó- és képszerkesztő, hangvágó programok használatát is elsajátíthatják, számítógépes grafikákat szerkeszthetnek. A közszolgálati ágazat ötlete azért merült fel, mert mostanában sok tanuló tesz érettségi vizsgát katonai alapismeretek tárgyból, de közülük nem mindenki szeretne katona lenni, hanem valamilyen közszolgálati egyetemre jelentkezik. Ezt támogattuk meg néhány programmal. A művészeti szakiránynak már voltak alapjai: korábban is működött színjátszókör, énekkar és rajzszakkör is, de a szakkollégiumi rendszerbe beépítve újabb foglalkozásokat hirdettünk meg, és egy-egy tanuló többet is választhatott közülük. A sport szakirány pedig további sportágak és edzések bevezetését jelenthette.

A gyakorlatban hogyan indultak el a programok? 

Teljes mértékben nem sikerült megvalósítani az imént elmondott elképzeléseket. Az alapvető gondolatunk az volt, hogy minden kilencedik és tizedik évfolyamos tanuló kiválaszt egy szakkollégiumi irányt, és azon belül részt vesz heti minimum három foglalkozáson. Év elején azonban – amikor kiosztottunk az említett évfolyamoknak egy kérdőívet, hogy milyen foglalkozásokra szeretnének majd járni az év során – nagyon meglepődtünk, hiszen a diákok többsége nem egy szakirányon belül választott három foglalkozást, hanem sok tanuló például egy művészeti, egy infokommunikációs foglalkozáson és a katonai gyakorlatok egyikén való részvételi szándékát jelezte. Felismertük, hogy az elgondolásnak ezen része – egy határozott szakkollégiumi irány meghatározása mindenki számára – nem megvalósítható, mert nem egyezik a diákok elképzelésével. 
Ezt először csalódásként éltük meg, hiszen abban bíztunk, hogy ha valaki eddig részt vett egy informatikai szakkörön, és most választ mellé két másik, szintén infokommunikációs szakkört, akkor ezen a területen belül sokkal gyorsabban fog fejlődni. Később felismertük, hogy – amellett, hogy így sokkal színesebb a diákok fejlesztése – ebben a korosztályban a diákok még sok esetben nem biztosak abban, hogy mely terület érdekli jobban őket. Azáltal, hogy valaki más-más szakköröket választ, bele tud kóstolni bármelyik területbe. 

Miért pont a kilencedikes és tizedikes diákoknak szól a program? 

A tizenegyedikes és tizenkettedikes osztályokban már eredetileg is van egyfajta specializáció a fakultációk terén; a hetedikesek és nyolcadikosok pedig jelenleg inkább az iskolánkban szintén még újszerű, felzárkóztató rendszer foglalkozásain vesznek részt. Azt szerettük volna, ha ennek a korosztálynak is tudunk biztosítani olyan tevékenységeket, amelyeket szívesen végeznek az iskola mellett, és reméltük, hogy ez a tanulás többi területére is hatással lehet.

 

Mik voltak a nehézségek az elindulással kapcsolatban?

Sok szakkör esetében pontosan tudtuk előre, hogy mely tanárok tartják majd. Ilyen volt a robotika, a latin és az orosz nyelv is – ez utóbbi két nyelvi óra kifejezetten a diákok igénye volt, és eddig hiányzott a palettáról. A felsőbb évfolyamokban a katonai alapismeretek órát tartó tanár elvállalta, hogy fiatalabb tanulókkal is foglalkozik. Az énekkar és a színjátszókör is egyszerűen tudott indulni a szakkollégiumi rendszer keretén belül. Az egyik tanárunk ötlete nyomán –a  zeneiskolai felépítéshez hasonlóan – orgonaóra is indult. A közszolgálati részlegen az elsősegély tanfolyam mellett a lövészetet is szerettük volna bevezetni. Ehhez a Honvéd Sportegyesületek Országos Szövetségével vettük fel a kapcsolatot. Négy légpuskát, légpisztolyokat, lövedékeket, biatloncélokat, céltáblákat és kereteket kaptunk tőlük. Sokáig nem találtunk ehhez a foglalkozáshoz alkalmas tanárt, és végül egy volt kollégánk vállalta el, hogy heti egy alkalommal lövészet foglalkozást tart. 
Az infokommunikációs szakirányon belül adódott a legtöbb probléma. Hosszú keresés után a programozással kapcsolatos órákat végül egy öregdiákunk vállalta el.
A számítógépes grafikai foglalkozásra nagyon sokan jelentkeztek, de a meghirdetéskor még nem tudtuk, hogy ki fogja tartani. Végül megtaláltuk a megfelelő szakembert, de a foglalkozásokat még nem tudtuk elindítani, hiszen a tanár első látogatásakor szembesültünk vele, hogy azok az alapvető programok, amelyek szükségesek az oktatáshoz, nem futnak el a számítógépeinken, tehát mindenképpen új eszközökre lesz szükségünk. Egyelőre a robotika szakkörhöz is csak alapeszközöket  tudtunk beszerezni, de ahhoz, hogy érdekesebb dolgokat lehessen építeni, további modulokat szeretnénk megvásárolni. Ezekhez az eszközbeszerzésekhez lesz majd segítségünkre az EFOP pályázat. [Az EFOP-pályázatról hamarosan megjelenő cikkünkben olvashatnak.]     

Fognak indulni további foglalkozások?

Igen, természetesen, vannak olyan szakkörök, amelyek nem indultak el úgy, ahogyan szerettük volna. Ezek egyike a már említett számítógépes grafika. A honlapkészítéssel kapcsolatos foglalkozást sem tudtuk még elindítani, ehhez még mindig keressük a megfelelő személyt. Az utóbbi szakkör nagyon fontos lenne: szeretnénk, ha iskolánk honlapja is megújulhatna, ha azt a diákok megtölthetnék blog-szerű bejegyzéseikkel. Ez beiskolázás szempontjából is fontos lenne, hiszen napjainkban mindenki az internetről tájékozódik. Nem mindegy, hogy ki, és milyen tartalommal tölti meg a honlapot, és milyen szemléletet hordoz. Szeretnénk egy kisebb diákoknak szóló LEGO-robot-szakkört is indítani majd. Ezen kívül a diákok ötleteit is várjuk, hogy milyen foglalkozások bevezetésének örülnének ők a következő évben.

Mit várnak ennek a rendszernek a bevezetésétől?

Az a legfontosabb, hogy a diákjaink motiváltabbak legyenek. Én már 15-16 éve vagyok osztályfőnök, és a korábbi években sokszor szembetaláltam magam azzal a helyzettel, hogy – amikor a szülők beíratták a gyermeküket az iskolába, és feltették a kérdést, hogy milyen szakköröket tudunk ajánlani – nagyon kevés különfoglalkozásra biztosítottunk lehetőséget. A szakkollégiumi rendszer bevezetésétől kezdve nagyon széles a választék. Azt gondolom, hogy mindenki megtalálja azt a különórát, ami számára a legszimpatikusabb.

 

 

Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium honlapja IDE kattintva érhető el.

Varga Mónika – Ferences Sajtóközpont, Ferences Alapítvány

Fotó: Keppel Dániel; franka-egom.ofm.hu