---

A Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium kórusa október 7. és 11. között Nagyszőlősre utazott, hogy egy vasárnapi szentmisén énekükkel szolgáljanak, és fellépjenek a felújított temetőkápolna átadóünnepségén. Öt öregdiák, valamint Semjénné Menus Gabriella, a kórus vezetője és Kobus Edit nővér kísérték az énekkart. 
 

„Látogatásunk központi eleme a csapatépítés volt. Egy kórus életében fontos, hogy a tagok jóban legyenek egymással, hiszen így nemcsak az éneklés miatt, hanem egymás társaságáért is eljönnek a próbákra. Ezek a 7.-12.-es diákok, bár egy iskolába járnak, a hétköznapokon nem sokat találkoznak: vagy összefutnak a folyosón, vagy nem!” – mesélte az énekkar vezetője az utazást követő beszámolójuk alkalmával. Hozzátette, hogy a közösség formálása mellett útjuk másik célja az volt, hogy a fiatalok az iskolán kívül, több ponton is találkozzanak azzal a renddel, amely iskolájában tanulnak. „Sokan a fiatalok közül még sosem voltak Kárpátalján. A látogatás alkalmával talán jobban megértették, hogy a ferencesek mennyi mindent csinálnak az intézmények fenntartásán kívül; hogy mit is jelent a nagyszőlősi ferences misszió”. 

A diákok ez által a szolgálat által megtapasztalhatták: nem csak pénzzel lehet adni. Az, hogy a határon túlra utaztak, énekeltek az ünnepségen és a szentmisén, olyan ajándékok, amelyek nem kézzelfoghatóak: szeretet, idő, odafigyelés – hangsúlyozta a kórus vezetője.

Bár látogatásuk fő célja az ünnepélyen való szereplés volt, emellett városnézésre, kisebb kirándulásokra is jutott ideje a csapatnak: Munkácsra látogattak, megtekintették a huszti várat, és a Vereckei-hágóhoz is eljutottak. Esténként az öregdiákok vezetésével a játéké volt a főszerep, a legnépszerűbb puszi-csata mellett helyet kaptak a hagyományosabb közösségépítő játékok is. 

 

 

„A kórusunk közössége nagyon összekovácsolódott. A buszutat is mindvégig élveztük, annak ellenére, hogy elég hosszú volt” – mesélte Borbála, aki második éve énekel a kórusban. A közös buszozás élményét Álmos is kiemelte, aki idén kezdett el egy barátjával kórusra járni, így a hétvége előtt kevés társát ismerte. A 10. osztályos fiú elmondta, hogy ezen sokat változtatott az együtt töltött idő. „Az esti programok nagyon jók voltak, gitároztunk, énekeltünk és sokat játszottunk is: a puszi-csata különösen tetszett” – tette hozzá.

 

 

Nóri öt éve énekel a kórusban, és ezzel a jelenlegi csapat legrégebbi tagja. „Még sosem jártam Kárpátalján és nem tudtam, hogy mi várhat ott rám. Régóta énekelek már a kórusban, sok társasággal találkoztam már. Tavaly viszont több új ember érkezett közénk, ami nehéz volt számomra, hiszen úgy éltem meg, hogy szakadék jött létre a régebbi és újabb tagok között. Az utazásunk ezt teljesen megváltoztatta: nagyon jó közösséget formált, jó csapat lettünk. Sokkal több kedvem van így eljönni péntek délután a próbákra. Legszebb emlékem a vereckei emlékműnél volt: éppen naplementében mentünk fel a hegyre. A táj csodálatos színekben tárult elénk, mi elkezdtünk énekelni, csak úgy, csak magunknak és a tájnak, bele a messzeségbe. Elmondhatatlan érzés volt bennem, amit sosem fogok elfelejteni. Azt hiszem, az egész utazás életre szóló élményt adott.”

Kinga, aki tizenkettedikesként lelkes tagja az énekkarnak, látogatásuk egy másik oldalát is hangsúlyozta: „Érdekes volt megtapasztalni, belelátni, hogy milyen az élet Kárpátalján. Úgy érzem, hogy nagyon jól esett az ott élőknek, hogy egészen Budapestről utaztunk hozzájuk, és ezáltal nem csak mi adtunk nekik, hanem ők is adtak nekünk: megbecsülést, befogadást. Az egyik legszebb élményként én is a Vereckei-hágónál töltött perceket emelném ki.” 
  
Semjénné Menus Gabriella elmondta, hogy a diákok a nagyszőlősi hétvége óta egészen más arccal, más lelkesedéssel, teljes elköteleződéssel vannak jelen a próbákon. A kórus sok új, saját programot tervez, feltöltődött ötletekkel. Jelenleg három jótékonysági esemény van kilátásban, amelyek mindegyikén a nagyszőlősi katolikus óvoda javára tartanak majd adománygyűjtést; egy karácsonyi és egy nagyböjti estet, valamint egy Szűz Mária tiszteletére ajánlott alkalmat terveznek tartani. A kórus tagjainak külön kérésére az utazást jövőre is megszervezik, és egyfajta hagyományként szeretnék beépíteni az énekkar életébe ezt a szolgálatot.

 

A diákok utazását a Ferences Alapítvány támogatta. Adományozóinknak ezúton is köszönjük, hogy felajánlásaikkal hozzájárultak az esemény megvalósulásához.

 

Varga Mónika – Ferences Alapítvány, Ferences Sajtóközpont