Ferences diákok szeretetszolgálata a kárpátaljai ferences misszió területén

A tanév elején, szeptember 8. és 11. között Kárpátaljára látogattak az esztergomi ferences gimnázium tizedik évfolyamos tanulói. Útjuk során, amelyet prefektusuk, Zarándy Kleofás OFM szervezett, rövid időre bekapcsolódtak a nagyszőlősi katolikus karitász munkájába is: részt vettek az ételosztásban, valamint segítettek a karitász épületének rendbetételében is. A Ferences Sajtóközpont munkatársának adott interjújukban élményeikről meséltek a fiatalok.


A Nagyszőlősi Katolikus Karitász tevékenysége igen szerteágazó. Ételosztással, segélycsomagok kihordásával, tűzifa és ruházat biztosításával is segítik a nehéz helyzetben élő családokat. Szeptember második hétvégéjén a megszokott segítő csapat helyett fiatal gimnazista fiúk kopogtak a szegény családok vagy idős, egyedül élő hölgyek és urak ajtaján. A Magyarországról Nagyszőlősre látogató diákok nemcsak a csomagkihordásban, de a melegétel-osztásban, kertrendezésben, ebédfőzésben is segítettek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Milyen feladatokban lehetett részt venni a kint töltött idő alatt?

Bálint: Legtöbbet az ételosztásban segítettünk, ami úgy zajlott, hogy nagyjából ötezer forint értékű csomagokat vittünk el a családokhoz. Ezek egy hónapra elegendő száraz élelmiszert, szappant és mosószert tartalmaztak. A feladatot négyfős csoportokban végeztük, két nap alatt összesen ötven helyen jártunk. 

Fábián: A karitász épülete felújítás alatt áll, így a padláson található fahulladékok szétválogatását és elhordását is elvégeztük. Ezen kívül volt fűnyírás, kertrendezés, egyik nap pedig a melegétel-osztásnál segítettünk: szervíroztunk és zöldséget pucoltunk. 

Kleofás atya: A nagyszőlősi szegénykonyha is a karitász épületében található, ahol minden nap van melegétel-osztás, ebben is részt vettek a fiúk is. Szerettük volna azt is, ha majdnem mindenki eljutna családokhoz, ami sikerült is: most ez az egy munka adódott, ami konkrétan a „terepen” zajlott, és nem a karitász központjában.  

 

 

Mire számítottatok az utazás előtt, mit vártatok ettől a különleges közösségi szolgálattól?

Bálint: Megmondom őszintén, hogy sokkal rosszabb körülményekre számítottam, mint ahol dolgoznunk kellett: a karitász központja és egyébként a szállásunk is nagyon szép volt. 

Roland: Amikor felajánlották, hogy Kárpátalján is lehet végezni közösségi szolgálatot, én egyből igent mondtam rá, két okból: mivel már voltunk ott osztálykiránduláson és ez nagyon tetszett, valamint jó érzés volt arra gondolni, hogy az ott élő embereknek segíthetek.

 

Milyen nehezebb pillanatokat éltetek meg?

Samu: A csomagok kihorásakor néhány idős asszonynál nagyon szívesen ott maradtam volna még beszélgetni, mert látszott rajtuk, hogy hiányzik nekik a társaság. Nehezemre esett otthagyni őket, de sajnos mivel több helyre kellett mennünk, nem időzhettünk egy-egy háznál sokat.

Krisztián: Számomra is az ételszállításnál voltak nehezebb pillanatok: azt látni, hogy egy idős asszony hogyan tud olyan kicsi lakásban élni – ez durva volt.

 

 

Hogyan fogadtak benneteket?

Kleofás atya: A szegény családok nem tudtak arról, hogy nem a szokásos munkatárs fog érkezni, hanem én és néhány fiatal. Emiatt volt, aki nagyon meglepődött és zavarba jött a hirtelen látogatástól.

Krisztián: Igen... Úgy láttam, hogy néhányan el is szégyellték magukat, mert vendégnek tekintettek minket és sajnálták, hogy nem tudtak bennünket semmivel megkínálni. Kleofás atya már előzetesen mesélt arról, hogy az itteni lakosok mennyire vendégszeretőek. Ha idegen érkezik, rögtön “terülj-terülj asztalkám”-at készítenek elő. Egyébként sokan mélyen elérzékenyültek; valaki örült, voltak, akik csak mosolyogtak, de volt olyan is, aki annyira meghatódott, hogy sírt is.


Mi az az egy dolog, amit kiemelnétek az utazás során megélt élmények közül?  

Samu: Azt éreztük, hogy minden apróságért elképesztően hálásak voltak az emberek, és ez nagyon különleges volt; ahogy az is, hogy ilyen körülmények között is nagyon vidáman tudnak élni az itteni lakosok. Valahogy jól esett segíteni...
Márk: Az öröm apró jeleit említeném, azt, ahogyan ránk mosolyogtak az emberek.
Gergő: Nekem az volt a legszebb élmény, amikor egy fogatlan cigány néni rám mosolygott.
Sanyi: A szeretetet, amit ott kint megtapasztaltunk: mindenki kedvesen fogadott minket.
Bálint: Bennem az hagyott mély nyomot, hogy annak ellenére, hogy ott sokan nagyon szegények, rosszabb helyzetűek, mégis szép rendet tudnak tartani a házukban, lakásaikban. Tehát a szegénység ellenére is tudnak rendezetten élni. 
Laci: Megható volt, ahogy a csomagok kihordásánál marasztaltak volna miket, hogy maradjunk még beszélgetni.
Fábián: Az emberek háláját emelném ki... leginkább a melegétel-osztásnál, amikor sokszor még ukránul is megköszönték a segítségünket.
Csaba: Azokat a pillanatokat, amikor átadtuk a csomagokat és a nénik szemében megcsillant valami...


Nehéz volt hazajönni?

Krisztián: Hát, szerintem mind maradtunk volna még. Mindenhol nagyon kedvesek voltak velünk az emberek, és az étel is nagyon finom volt. Jó volt ott lenni.


Kleofás atya hogyan értékelné az utazást?

Kleofás atya: Én ismertem a kinti helyzetet is és a fiúkat is, és emiatt reméltem, hogy ez a dolog működni fog – és működött is. Gergely atyától és a karitász munkatársaitól szintén nagyon pozitív visszajelzést kaptunk a fiúkról. Mivel most első alkalommal voltunk ott, egyelőre egyszerűbb feladatokat bíztak csak ránk. Ha tudunk menni legközelebb is, – és bízom benne, hogy lesz rá alkalmunk – komolyabb feladatokat is kaphatunk majd. Örömmel töltött el, hogy a diákjaink is nagyon jól érezték magukat, és igazán lelkesek voltak.

 

A kárpátaljai ferences misszióban szolgáló testvérek számos tevékenységet végeznek annak érdekében, hogy a kint élő, nehezebb sorsú családoknak és időseknek segítsenek. A ferencesek a katolikus karitász támogatása mellett óvodák, egy rehabilitációs központ és más intézmények fenntartásában is részt vállalnak. A ferencesek kárpátaljai szolgálatáról bővebben IDE kattintva olvashatnak. 

Az esztergomi diákok utazását, adományozóink jóvoltából, a Ferences Alapítvány támogatta. 
Jótevőinknek hálásan köszönünk minden felajánlást!
Köszönet azoknak is, akik imáikkal kísérték útjuk során a fiatalokat.

 


Varga Mónika – Ferences Sajtóközpont