Barátok a pályán - Interjú Kovács Krisztián testvérrel a ministránsok focikupájáról

Huszonharmadik alkalommal rendezték meg a ferences plébániák ministránstalálkozóját Esztergomban. A júniusi eseményre – amelynek főtámogatója a Ferences Alapítvány volt – nyár elején indítottunk gyűjtést (részletek ITT).

A tábor egyik főszervezőjét, Kovács Krisztián testvért kértük meg, hogy meséljen erről a különleges programról. 


F. A.: Mi az a Mitaku, vagyis Ministránstalálkozó és -Kupa?

Krisztián testvér: Ahogy a nevében is benne van, a Mitaku egy focikupa, ami egyben egy rendhagyó ötnapos tábor is a ferences plébániák ministránsai számára. Ezen a közös ünnepen hálát adunk és megpihenünk abban az örömben, hogy végigszolgálhattuk ezt a liturgikus évet az oltár körül. 
Ez az esemény a ferences plébániák közötti kapcsolatépítésre is lehetőséget ad, amelyből később olyan programok nőttek ki, mint az őszi vagy tavaszi ministránskirándulások: a gyerekek más alkalmakkor is meglátogatják egymást, hogy Isten előtt megélve erősítsék a közösségüket, barátságukat.
A Mitakunak Esztergom ad otthont. Fontos, hogy ez a város mindenki számára könnyen megközelíthető, mivel plébániáink szerte az egész országban helyezkednek el, illetve a határon túl is, Kárpátalján. Innen is minden évben nagy számban érkeznek ministránsok az ott szolgáló Ámosz atyával és Egyed testvérrel. Ennek különösen örülünk, hiszen a kárpátaljai résztvevők jelenléte mutatja: bizonyos értelemben nincsenek közöttünk távolságok, nincsenek határok.
A szállást és az étkezést a helyi ferences kollégium biztosítja nekünk, a focizás pedig az esztergomi Prímás-szigeten zajlik, ahol van egy szép pályánk. 
A mérkőzéseket szurkolás és persze versengés kíséri, hiszen plébániáink csapatai mérik össze erejüket egymás ellen az öt nap folyamán.



F. A.: Milyen korosztálynak szól ez a tábor, kik a résztvevők?

Krisztián testvér: Az ország összes ferences plébániájáról érkeznek ministránsok a Mitakura. Néha előfordul – bár a szervezéskor igyekszünk igazodni a plébániák éves programjához –, hogy egy nagyobb esemény miatt egy-egy városból sajnos nem tudnak jönni a fiúk, de így is minden évben nagyjából százan-százötvenen vagyunk együtt.

A ferences plébániákon általában az a gyakorlat, hogy második-harmadik osztályos korban jönnek ministrálni a gyerekek, amikor már tudnak olvasni és írni, így könnyebben lehet együtt tanulni, komolyabbakat beszélgetni az oltárszolgálatról. Ők a Mitaku legifjabb résztvevői. A felső korhatár pedig tizennyolc év. A nagy korkülönbség miatt a kupa két csoportban zajlik: a mikro-csoportban a 13 év alattiak, a makro-csoportban a 13 év felettiek játszanak.
A tizennyolc év feletti ministránsok segítőként vehetnek részt a táborban, ugyanígy néha egy-egy édesapa is érkezik a csapatokkal. És ne feledkezzünk meg arról a tíz-tizenöt ferences testvérről sem, akik elkísérik a gyerekeket.

F. A.: Mi az elsődleges célja egy ilyen találkozónak?

Krisztián testvér: Az elmúlt huszonhárom év tapasztalata azt mutatja, hogy a közösségélmény megélése a legfontosabb. A gyerekek megtapasztalhatják, hogy itt valami többről, nagyobb dologról van szó, mint a saját plébániájukon való szolgálat vagy a helyi közösség. Mi, ferencesek valóban egy nagy család vagyunk. Fontos, hogy egymást és minket látva ezt megérezhessék a fiatalok. 
Emellett természetesen a Mitaku alkalmat ad a hivatásgondozásra is: itt lehetőségünk nyílik segíteni, irányt mutatni azoknak a fiúknak, akikben felmerül a szerzetesi vagy papi hivatás gondolata.

F. A.: A táborban tehát csak fiúk vesznek részt? 

Krisztián testvér: Igen, ez egy ferences specialitás. Természetesen bárki kaphat meghívást arra, hogy ministráns legyen, de nálunk ez a szolgálat kifejezetten a fiúké. A hasonló korú lányok inkább a kórusban vagy más szolgálatban vesznek részt.

F. A.: Miből áll egy nap a MITAKU-n?

Krisztián testvér: A tábor mindig vasárnaptól csütörtökig tart, és a napokat – ha már ministránsok vagyunk – imádság keretezi. Reggelente szentmisével kezdünk, ahol az oltárszolgálat feladatait egymás között osztják el a plébániák ministránsai. 
A hétfő és a szerdai napon zajlik a focikupa. Hétfőn nagy játékestet szoktunk rendezni, ahol különböző helyszíneken lehet különféle társasjátékokat játszani. Kedden általában kirándulunk, a délutánt pedig az esztergomi wellnessfürdőben töltjük. A napot közös szentségimádással zárjuk, amikor hálát adunk a mögöttünk álló évért, egymásért, és egyfajta jövőtervezést tárunk a Jóisten elé abban az örömben, hogy ez a szolgálat nem ért véget, hanem a jövőben is megmaradunk az Ő szolgálatában. 
Szerdán újra a focié a főszerep: délelőtt a kupa második fele, a rangadók, helyosztó mérkőzések zajlanak, délután pedig a már korábban említett „örömfocié” a terep: ilyenkor vegyes csapatokban, pusztán a játék öröméért rúgjuk a bőrt. 
Este tartjuk a díjátadót, ahol a zárszót és a közös fényképezkedést hatalmas pizzázás követi. A pizzákat az esztergomi ferences testvéreket nagyon szerető Pista bácsitól rendeljük, aki minden évben hatalmas örömmel veszi, hogy elkészítheti nekünk ezt a több mint ötven pizzát. Nagy hagyomány ez a Mitaku történetében. 
Az ünnepi este után csütörtök reggel szentmisével zárul a program. 
Kétévente különleges élményt jelent, hogy a nyári labdarúgó világ- és Európa-bajnokság meccseit − hála az iskola jó technikai felszereltségének − együtt izguljuk végig a Mitaku hetében: ilyenkor licitálunk, mindenki megtippeli a végeredményt, vagy azt, hogy lesz-e hosszabbítás: együtt szurkolunk kedvenc csapatainknak.



F. A.: Hogyan kerültél bele a Mitaku szervezésébe? 

Krisztián testvér: Amikor 2008 szeptemberében beléptem a rendbe, ministránsvezető voltam, és Szegeden azt a feladatot kaptam, hogy segítsem az ottani ministránsok életét. Nem volt kérdés: velük minden évben mentünk a kupára. Ekkor még Zalán atya és Timóteus atya voltak a főszervezők. Később a pasaréti éveim alatt egyre jobban belekerültem a szervezésbe. Végül 2011-12-ben Zalán atya teljesen átadta nekem ezt a feladatot, és most a pasaréti ministránsvezetőkkel együtt készítjük elő a tábort. 
Ezt, az évről évre ismétlődő közös munkát próbáljuk úgy alakítani, hogy azoknak a testvéreknek is legyen feladata benne, akik a hivatásgondozással vannak megbízva a rendtartományban. Mivel a hivatásgondozást én is feladatul kaptam, így kétszeresen is jó, hogy részt vehetek a Mitaku előkészítésében.

F. A.: Miért tartod fontosnak ezt az eseményt?

Krisztián testvér: Nagyon szeretek fiatalokkal lenni, és úgy gondolom, a Mitaku olyan találkozási lehetőséget kínál, amivel élni kell. Ha a Lélek egykor arra indított minket, ferenceseket, hogy legyen egy ilyen tábor, akkor ezt tovább kell vinnünk, miközben az újításokra is nyitottak vagyunk. Nagyon fontosnak tartom, hogy a ránk bízottakkal együtt legyünk, legyenek közös élményeink, hogy a ferences család ebben a formában is erősödjön. 
Szeretnénk továbbadni azt a fajta Krisztus-követést, amely Szent Ferenc atyánknak is a sajátja volt.


A Miatakut természetesen jövőre is megrendezik, így Krisztián testvér és a szervezők hamarosan megkezdik az előkészületeket. A programot alapítványunk idén is – mint minden évben – támogatta. Ezzel lehetőséget adunk arra, hogy évről évre egyre több ministráns vehessen részt ezen a találkozón, ezáltal teljesítjük alapítványunk egyik fontos célját, amely a fiataloknak történő folyamatos segítségnyújtásról szól. A Mitaku és két másik nyári ifjúsági program megvalósítására július elején indítottunk gyűjtést, amely szeptember 30-án zárul. Utólagos adományaikat az alábbi linken várjuk.: http://www.ferencesalapitvany.hu/projekt/ifjusagi-programok-tamogatasa-2017-nyaran/9

Hálásan köszönünk minden anyagi és egyéb felajánlást. 

Varga Mónika − Ferences Alapítvány



 

Hasonló tartalom