„Az emberi szavak képesek arra, hogy átadják Isten üzenetét” – Interjú Barsi Balázzsal

Az egyházi év kezdetén, az adventi időszakban dr. Barsi Balázs OFM elmélkedésein vehetünk részt a Belvárosi Ferences Templomban. A vasárnap esti fél hetes szentmisék után mondott homíliák alkotják a ferences testvér konferenciabeszéd-sorozatát, amely rendszerint a nagyböjti vasárnapokon is folytatódik. Balázs atya Sümegen él, de nemrég Budapesten járt. A tartományfőnökségen Szerdahelyi Csongor, a Ferences Sajtóközpont igazgatója készített vele interjút a közelgő adventi vasárnapokról.

Ferences Sajtóközpont: Advent kezdete előtt néhány nappal szeretettel köszöntjük Balázs atyát, akinek köztudottan igen zsúfolt ez az időszak. A sokak által követett konferenciabeszéd-sorozat – amelyet idén immár huszonhetedik éve visz végig – hamarosan folytatódik. Ismert mondás: „szombat papot szorongat”. Hogyan éli ezt meg Balázs atya az advent előtti napokban?

Barsi Balázs OFM: Nem a szombat szorongat, hanem már a hétfő... [nevet] És valójában nem is szorongat, csak nagy odafigyelést igényel. Az adventi konferenciabeszéd-sorozatnál más a helyzet, mint egy átlagos vasárnapnál, hiszen ez előbbinél mindig egy adott témakör mentén haladunk, úgy, hogy az valahogyan kapcsolódjon az előző években elmondottakhoz. Nemrég elő is vettem a tavalyi jegyzeteimet, de olyan volt visszaolvasni, mintha nem én írtam volna. Személyes készület ez: Advent… Nemrég voltam egy temetésen, ahol valaki arról beszélt, hogy meg kell próbálnunk megszabadulni a teológiai közhelyektől. Ez megérintett, és úgy gondolom, hogy ehhez a hitünk erőt ad.

Arra minden héten oda kell figyelni, hogy kellően felkészüljünk egy vasárnapi homíliára. Én általában már hétfőn elolvasom az adott igét, és olyankor sok esetben nem jut eszembe semmi. Ez az üresség – amellyel mi, papok, mindig találkozunk, és ez főleg fiatal testvérek számára ijesztő lehet – azért van jelen, mert az Evangélium és mi, emberek között van egyfajta szakadék. Még a legegyszerűbb példabeszédeknél is eljutunk arra a pontra, ahol az írás már nem a mi logikánkat követi, vagyis ahol „kibicsaklik” a történet. Szerintem ezen a ponton kell elidőznünk, és oda kell figyelnünk arra, hogy Jézus mit üzen általa. Hiszen – ahogyan Boldog John Henry Newman bíboros mondta – „az Atya szól hozzánk az evangéliumban”. Valóban Ő szól: emberi szavakkal. Az emberi szavak pedig képesek arra, hogy átadják Isten üzenetét.



Idén mi lesz a homíliák fő motívuma?

Az idei téma egyrészről az Eucharisztia mint Isten végső eljövetele– az eucharisztikus világkongresszusra is készülünk ezzel.

Ez tehát az elmélkedések egyik alappillére. A másik fő kérdéskör, amiről beszélni fogok: Isten miért embert teremtett, és miért szereti az embert? Isten összefoglalja bennünk a galaxisok anyagát, az atomokat és a bioszférát, és mindezt fölemeli egy személybe: mi ennek az értelme? Krisztus az Eucharisztiát adja az ő föltámadott testében. Abban a testben, amelynek nem kellett kopognia, hogy belépjen az utolsó vacsora termébe, hogy ott megjelenjen az apostoloknak – nem véletlen, hogy éppen az utolsó vacsora termében történik mindez. Milyen érdekes: az ember első és utolsó tevékenysége az evés. Először az édesanya emlőjére veszi a kisgyermeket, majd életünk végén, ha már nem iszunk és nem eszünk, akkor meghalunk. Amikor Jézus azt mondja: „ha nem eszitek az Emberfia testét, nem lesz élet bennetek”, akkor nem a bioszra, tehát a biológiai, földi létünkre utal, hanem a zoéra: az örök életre.

 

Rövid lesz ez az advent, mivel a szenteste vasárnapra fog esni. Kevesebb roráte lesz. Lesz roráte Sümegen is?

Igen. Sümegen a plébániatemplomban vannak a roráték, nálunk pedig, a ferences templomban, reggelente adventi zsolozsmákat imádkozunk. Hétvégente lelkigyakorlatos csoportok érkeznek hozzánk. Vannak zsúfolt időszakok, de amikor nincs felpörgött élet, akkor itt Sümegen végtelen csönd van. Senki és semmi nincs, csak az Úristen.

 

Hogyan fogjunk hozzá az imádsághoz ebben a készületi időszakban?

Sokat halljuk, hogy adventben többet kell imádkozni. Ez így is van, de fontos belátnunk, hogy a szóbeli imádság – vagyis a kötött imák – még nem az igazi imádkozás: az előkészület. Sokszor szokták mondani nekem – és minél idősebb és igazabb keresztényről van szó, ez annál jobban fáj neki –, hogy „Atya, elszórakoztam, és nem tudok imádkozni. Nem tudok odafigyelni”. Ekkor meg szoktam kérdezni: „Miért, mire gondol a rózsafüzér közben?”. Erre ő: „Most válik az unokám. Ott vannak a gyerekek, akikért aggódom. Nem tudom ezt megérteni”.

Úgy vélem, ilyenkor maga az Isten az, aki akadályoz minket a kötött imádságokban. Meg kell fogni azt a rózsafüzérszemet, ahol éppen tartunk, és nem mondani tovább, hanem elkezdeni beszélgetni Istennel. Nem csak a mindennapi életemmel párhuzamosan kell egy megtanult szöveget ismételgetni. Ez is fontos, de végre el kell jutnunk oda, hogy megszólítjuk az Úr Jézust, és meg kell tanulnunk elmondani Neki: „Uram, nem értem! Istenem, ez számomra fölfoghatatlan”. Mondjuk el! Neki elmondhatjuk az örömünket is, és a bánatunkat is: minden gondolatunkat.

 

Egy elmélkedés a konferenciabeszéd-sorozatban általában negyvenperces – Balázs atya szerint milyen hosszú a jó prédikáció egy szentmisén?

Én úgy gondolom, hogy a tíz perc optimális, ha több, akkor valamiben úgy kell rövidíteni a szentmisét, hogy egy óra alatt befejeződjön. Bár szerintem nem jó az, ha a szentbeszéd uralja a szertartást. Egyébként amellett, hogy a homília a világ legigényesebb műfaja, a legunalmasabb is – olvassunk csak Szent Ágostont –, mert fölöttünk való, mint ahogyan Bach zenéje is. Egy prédikáció összeállításában sok szempontot figyelembe kell vennünk: magyarázni kell – akár sorról sorra – az evangéliumot, vagy annak egy központi gondolatát, de arra is jó rámutatni, hogy ez az ige hogyan kapcsolódik össze a szentmisével, és végül azt is meg kell világítani, hogy hogyan függ mindez össze a hétköznapi életünkkel. Művész legyen az, aki képes ezekre… A Szentlélek azonban jön, és segít.

 

Hála Istennek, vannak, akik képesek rá – egyikük Balázs atya. A Ferences Alapítvány kezdeményezésére Balázs atya beszédét élő adásban fogja közvetíteni a rendtartomány, így azok is követni tudják az elmélkedéseket, akik nem tudnak eljutni a pesti ferences templomba. Hogyan fogadta ezt a hírt Balázs atya?

Nagyon nagy örömmel. Azt hiszem, ‘90-ben volt az első konferenciabeszéd-sorozat, az akkori provinciális, Kálmán atya hívott meg. Azóta – tehát huszonhét éve – egyszer hiányoztam, de akkor is felvettük kazettára, és utólag magnón meg lehetett hallgatni. Azt mindig is tudtam, hogy egyes rendtársaim figyelemmel kísérik ezt a szolgálatomat, és szeretettel fogadták az erről született könyveimet is, de ezúttal igazán érzem, hogy valójában végig figyeltek, és most segítenek abban, hogy minél több ember hallgathassa a beszédemet: ez egy csodálatos összefogás. Ez számomra az igazi testvéri szeretet.

És még egy dolog: engem nem zavar a média. Szent II. János Pál pápa kétszer járt Magyarországon, és mindkét alkalommal a püspökök lelkére kötötte, hogy legyünk jelen a médiában, hiszen ez egyáltalán nem szereplés: ez kenyérszaporítás.



 

Az élő közvetítés a Ferences Alapítvány honlapján, a Ferences Rendtartomány facebook-oldalán közzétett eseményeken keresztül, valamint a Ferences Rendtartomány youtube-csatornáján lesz elérhető. 

Az interjút lejegyezte: Varga Mónika – Ferences Sajtóközpont, Ferences Alapítvány